A BigBang világkörüli turnéja 800000 rajongót vonzott, januárban pedig befejezték a 4 Dome turnét. A tagok egyike, D-LITE, akinek „gyógyító szerepe” van, egy J-pop cover albummal indítja szóló tevékenységét! Úgy tűnik, hogy az egyedüllét alatt sok dolgot fedezett fel.

01. Felfedezések a körülötted lévő dolgokról:

- A makréla remek! Az utóbbi időben felfedeztem, hogy a makréla finom. Régebben nem szerettem a hal szagát. Aztán, amikor a többi taggal meglátogattam egy sushi boltot, meggyőztek, hogy kóstoljam meg, mert azt mondták, hogy a makréla nagyon finom, és ha tényleg nem ízlik, akkor nem erőltetnek tovább. Szóval megkóstoltam, és az első reakcióm az volt, hogy „EZ EGY ÚJ VILÁG!” Tényleg remek volt!

02. Felfedezések a BigBang tagokról:

- Nincs! Egy sincsen (nevet). Azért, mert már 10 éve együtt vagyunk a tagokkal. Több ideig éltem velük, mint a családommal. Talán ez nem felfedezés, de az albumom készítése közben, amikor jó sushi vagy barbeque boltokba mentem, azt gondoltam: „bárcsak a tagok is velem jöhettek volna… milyen kár..”

03. Felfedezések rólad és a tagokról:

- A körülöttem levő légkör szerint változok! A nagy különbség az, hogy amikor a tagokkal vagyok, és rosszkedvem van, ők mindig fel tudnak vidítani, így a személyzet hangulata is jobb lesz. De ha egyedül vagyok, és rossz kedvem van, a személyzet is csendesebb. Szóval úgy érzem, hogy amikor egyedül vagyok, én vagyok felelős az egész légkörért.

04. Egy felfedezés magadról:

- Őrült evő. A gyártási folyamat alatt rájöttem, hogy imádok enni. Nem túl régen két személyzeti tag és én elmentünk egy sushi boltba és összesen 70 tányérnyit ettünk meg. Ekkor még tudtok volna folytatni az evést, de a bolt tulajdonosának hirtelen megváltozott az arckifejezése, és nagyon vadul nézett, úgyhogy inkább elmentünk (nevet). Amíg Japánban voltam, folytattam az edzést, úgyhogy nem lettem kövér, de a menedzserem hízott 5 kg-ot.

05. Egy másik felfedezés magadról:

- Talán, hogy tudathasadásos vagyok?! Mindenkinek nagyon vidám képet mutatok. Viszont sírtam a szomorúságtól, amikor egyedül voltam (nevet). De élvezem a nyugalmat is, amikor megvan a saját terem. Szóval, azt hiszem, hogy lehet, hogy tudathasadásom van (nevet). D-LITE már 24 éve él, de D-LITE még mindig nem érti saját magát.

EXILE: Az első szólód Japánban tulajdonképpen eredeti dalok feldolgozása, éreztél különbséget a japán és a koreai nyelven való éneklés között?

D-LITE: Mindenképpen. A legfőbb különbség közöttük az érzelmek kifejezése. A japán nyelvben vannak olyan kiejtések, amik a koreaiban nem, ezért ahhoz, hogy természetesen tudjak énekelni, sokat kellett kutatnom.

EXILE: Az érzelmeid kifejezéséhez értened kellett a szöveget. Tettél valamit ezért?

D-LITE: Amikor először hallottam a dalokat, megpróbáltam átélni a hangulatot, amit adtak nekem. Ezután meghallgattam jobban odafigyelve a kontextusra és a hangszín tartományaira, stb. Figyeltem a dallam fel és le áramlását és közben gyakoroltam.

EXILE: Az eredeti dalok között melyik volt az, amelyik nagyon tetszett, miután
meghallgattad?

D-LITE: Őszintén szólva mindet kedvelem (nevet). Annyira szeretem őket, hogy azt gondolom, hogy az eredeti dalok már tökéletesek és nem akarom feldolgozni őket (nevet). „Ennél jobbat már nem tudok csinálni, mert ez nagyon jó!” ezt gondoltam. Szóval a gyártási folyamat fárasztó volt, de köszönöm a személyzetnek a segítséget és a javaslataikat.

EXILE: Van stressz (nevet). Kitaláltad, hogyan hozz létre új dalt úgy, hogy ne veszítsd el az eredetit?

D-LITE: Hallgattam az eredeti dalt, és hirtelen ’BOOM’ és jött egy érzés… (nevet). Ezután gondolkodtam, hogyan hozhatnám vissza ezt a ’BOOM’ pillanatot és arra gondoltam, hogy keresek videókat és szörfözök a neten inspirációért.

EXILE: És a ’BOOM’ pillanat hamar jött?

D-LITE: Igen (nevet). Nem tudtam, mikor fog jönni, úgyhogy folyamatosan a dalt hallgattam. De ha túl sokszor hallgatom meg, akkor az eredeti dal stílusa korlátozni fog. Azon a ponton csak a dallamra figyelek, hogy mixeljem a hangommal, és hogy létrehozzam a ’BOOM’ benyomást.

EXILE: Mit gondolsz a debütálásodról Japánban?

D-LITE: Nagyon izgatott voltam és sürgettem. Az album felvétele tényleg kemény volt, de így visszagondolva a készítés 5-6 hónapja nagyon vidám is volt. Ez egy kiváló tapasztalat volt számomra. A személyzet jó emberekből áll, nagyon boldog vagyok, hogy velük dolgozhattam.

EXILE: Ez volt az első alkalom, hogy ismeretlen stílusban énekeltél, ez érdekes volt számodra, igaz? Vagy inkább ideges voltál, mint izgatott?

D-LITE: Olyan személy vagyok, aki mindennél inkább ideges (nevet). Mindig aggódom valami miatt, ez a problémám. V.I teljesen különböző. V.I- nak rengeteg önbizalma van, ez a gyakornokéveink óta így van (nevet). A magabiztossága miatt tudja a dolgait gyorsan és jól csinálni. Ezt a tulajdonságát nagyon irigylem. Ezzel szemben én olyan személy vagyok, aki folyamatosan aggódik „mi lesz, ha elbukok…”, nagy stresszt élek át. Szóval, amikor először álltam valamilyen kihívás előtt, 80%-ban idegességet éreztem és 20%-ban várakozást (nevet).

EXILE: Sokat gyakoroltál a felvételek előtt.

D-LITE: Igen. Már félretettem a hamis dallamot, ami a fejemben van (nevet). Ezt nem csinálhattam a studióban, mert mindenkinek sok mindenre kellett figyelnie. Szóval rögzítettem kettőt vagy hármat, és kérdeztem a személyzetet, hogy van néhány dallam a fejemben, melyik jobb.

EXILE: A ’Joyful’ egy jó példa. Van benne egy kevés érettség és egy váratlan átírás. Ez is a javaslataid között volt?

D-LITE: Természetesen. Mivel nem ismerem jól az átírást és a hangszereket, elmondtam a producereknek, hogy milyen benyomást akarok a zenében. Szóval Kameda Seiji, Matsuo Kiyoshi, Sasaji Masanori és VERBAL (m-flo) segítettek nekem megcsinálni a zenét, amit akartam. Nehéz zenét csinálni bizonytalan benyomások alapján, úgyhogy szerintem ők nagyon jó munkát végeztek.

EXILE: Amikor elmondod nekik, hogy mit szeretnél, az különbözik a daltól. Hogyan tudod szavakkal kifejezni?

D-LITE: Amikor a ’Powerful Boy’-t hallgattam, azonnal ’One Piece’ Luffy jutott eszembe. Szóval megpróbáltam bátorságot és kockázatvállalást érzékeltetni a hallgatókkal. A ’Joyful’- nál azt mondtam, hogy hangszereket és jazz-t akarok használni. Csak egy apró javaslatot tettem, de a producerek képesek voltak hozzám illő zenét kreálni.

EXILE: Ez alkalommal, ahogy japán zenéket dolgoztál fel, felfedeztél valami érdekeset a szöveggel kapcsolatban?

D-LITE: A japán szövegben nem mondtak ki mindent tisztán. Ha közölni akartak valamit, akkor inkább körbeírták, mielőtt kimondták (nevet). Szerintem jó ötlet így kifejezni a dolgokat. Nagyon tetszett JUJU san ’Like Overflowing With Kidness’ dalszövege az emlékekről. Arra gondoltam, hogy mindennap úgy élek, hogy a munka miatt elfelejtem a fontos dolgokat? Ezt fejeztem ki.

EXILE: Milyen tevékenységet szeretnél végezni szólóban?

D-LITE: A gyártási folyamat nagyon kemény volt, de nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Ezután márciusban szóló koncertem lesz, remélem, hogy senkinek nemfogok csalódást okozni.

EXILE: Mit érzel a koncerttel kapcsolatban?

D-LITE: 100% idegesség (nevet). De azért nagyon izgatottan várom! A tévéműsorokban sok olyan ember láthatta D-LITE-ot, aki addig nem ismerte őt, igaz? Viszont az emberek, akik eljönnek a koncertemre ismernek engem, igaz? Szóval a tévéműsorokhoz képest sokkal nyugodtabb vagyok, és képes leszek játszadozni. Ahol koncert van, ott stressz is van, de azt hiszem, hogy ez érdekes része egy énekes életének. Szóval, habár vannak aggodalmaim, már nagyon várom!

A fordítást Sárának/Goyangi-nak
köszönhetjük!